17 novembre 2007

Ricordi dolorosi

Utolsó találkozásunk a névnapom körüli napokra esett. Lauráék vittek Monorra. Anyuka a kerekesszékében ült. Nem volt tartása a testének. A nyelőcsöve gurgulázó hangot adott. Lauék elbúcsúztak a Mamától és mentek Pusztaszabolcsra. K.mamát éppen Mártika fürdette. Anyuka mellett az asztalon a vacsora. Nagyon megijedtem. Próbáltam etetni - itatni, aztán Mártikához mentem. Lefektette k.mamát, aztán együtt próbáltuk etetni anyukát. M. azt mondta, hogy Anyuka lehet, hogy még az éjjel meg fog halni. Aztán átjött Erzsike néni. Megmutatta, hol vannak azok a ruhafélék, amit esetleg, ha a legrosszabb megtörténne rá kellene adnom. Morbidnak tartottam a dolgot és hamisnak vagy csak nem akartam tudomásul venni a helyzetet. M. segítségével lemosdattuk Anyuka nagyon soványra fogyott testét, aztán lefektettük. F.ék hazamantek. Egyedül maradtam az enyémekkel. Anyuka furcsa hangokat hallatott, nagyon megijedtem. Biztos a felfekvések is fájtak neki, mert félig az oldalára fordult. Felhívtam Karcsit, hogy hallgassa meg telefonon keresztül és hogy nagyon félek. Aztán leoltottam a villanyt és Anyuka mellé feküdtem. A furcsa hang lassan elmúlt. Megkérdeztem, hogy imádkozzunk -e . Azt mondta, hogy nem és hogy mostmár én is menjek el nyugodtan aludni. Hogy tudtam volna aludni? Éjjel gyakran benéztem hozzájuk és vártam a reggelt. Másnap kicsit jobban volt. Karcsiék eljöttek. Gyümölcslevessel, a kedvencükkel és zöldborsó főzelékkel próbálkoztam az ebédnél. Anyuka ugyan nem sokat evett, de nem gurgulázott és jobb tartása volt, mint este. Kihívtuk az orvost, hogy nézze meg. Ebéd után Karcsiék elmentek. A szombat este nem volt olyan félelmetes, mint az előző, vasárnap pedig megnyugtatóan evett Anyuka. Nehéz volt a búcsú. Vajon látom-e még őt? Hétfőn iskola. Bárcsak szabadságra tudtam volna menni vagy kiírattam volna magam az orvossal! De igazából reménykedtem, hogy még nincs itt a vég és Anyuka még eléldegél egy kicsit így gyengén, öregecskén a szörnyű felfekvésekkel. Nem gondoltam, hogy már csak napok vannak hátra az életéből. Kétszer búcsúztam tőle és puszilgattam. Mondtam neki, hogy "mosolyogj Anyukám" és ő mosolygott. Vajon mit érezhetett? Biztos tudta, hogy örülök neki, ha mosolyog. Négy nap múlva halt meg. Máig fáj, hogy nem foghattam a kezét az utolsó pillanatokban. Az estisekkel voltak óráim. Lyukas órám volt, mikor háromnegyed 5 körül Karcsi telefonált sírva.

5 commenti:

Caterina ha detto...

Ciao O Profeta,
grazie per la tua visita e per "la traccia" che mi hai lasciato.
Bom fim de semana.
Um beijo.
Kati

João Videira Santos ha detto...

What a pitty...

Only for Hungarians...

O Profeta ha detto...

A terra dorme em sobressalto
Um grito brota da alma
Danço com esta bruma de Inverno
Rodopia em meu peito uma estranha calma

Águas despertas, Mar bravio
Cai sobre mim um nevoeiro perverso
Uma onda estende seu manto de espuma
Açoita as pedras adiando o regresso


Boa semana


Mágico beijo

Caterina ha detto...

Grazie amico O Profeta!
Bacini e buona settimana

ronaldo franco ( RF) ha detto...

Grazie per la tua vista,Caterina.

Agradeço a sua atenção e delicadeza em meu blog.

Besos do Brasil, de Ronaldo Franco.