SENSAZIONE DI LIBERTÁ

 

  

  

Una magia : provare la sensazione di libertá attraverso gli infiniti spazi aperti.
Cercavo di "educare" i miei figli con dandogli tanta libertá. Spero che abbia fatto bene.

Dopo tanta
nebbia
a una
a una
si svelano
le stelle.
Respiro
il fresco
che mi lascia
il colore
del cielo.

(G. Ungaretti)

CASCATA

Se qualcuno mi chiedesse perché sto piangendo non saprei (o meglio non vorrei) rispondergli.

Le lacrime vengono giú da sole. Mi sento cosí malinconica..il freddo poi non aiuta...

É difficile parlare delle lacrime. Sono forse il segno della mancanza della parola. Quando la lingua é incapace di esprimersi, lo fa il cuore e gli occhi parlano con le lacrime.

"Le lacrime sono la consolazione dell'oppresso, la patria dello straniero, i genitori dell'orfano, il segno del pentimento. Lavano il cuore, guariscono l'anima malata. Sono il linguaggio dello spirito, la preghiera del silenzioso"

Sapere aspettare

Nel periodo dell'Avvento dobbiamo imparare ad aspettare. Aspettiamo l'arrivo del Gesú Bambino. Nella vita ci sono molte situazioni quando abbiamo bisogno di piú pazienza.

Andrea Parodi e Maria Carta "Deus ti salvet Maria"

Questa canzone mi fa ricordare..... Quante volte la ascoltavo e ascolto anche oggi.

LE PIETRE PARLANTI

Il nostro cuore è colmo di desideri.
È come un immenso mare
che nasconde nei suoi abissi
tesori inestimabili.
Quando è in tempesta
scaglia al vento spruzzi
di perle e gemme. Solo
qualcuna si salva mescolata
alla sabbia sulla riva.
Se sei fortunato e ne trovi una,
devi pulirla dalle incrostazioni
per poterla incastonare
nell'anello della vita.

Il nostro cuore è un mare di desideri,
pietre preziose della vita.
Senza di loro come faremmo a sognare?
Sarebbe la vita bella senza illusioni?
(Angelo Taraschi )

La pace - Padre Pio

La pace è la semplicità dello spirito, la serenità della mente, la tranquillità dell'anima, il vincolo dell'amore.La Pace è l'ordine , è l'armonia in tutti noi.

LA CASA DI FAMIGLIA

il mio cuore piange

IL MESE DI VERGINE MARIA

É arrivata ieri questa foto dal mio fratello e sua moglie. É la grotta trasportata un anno fa dal giardino della nostra mamma (che ci vede dal cielo) prima di aver venduto la casa. Ho voluto portarla io nel mio giardino ma non avevo aiuto sufficente ed il tempo era breve. Ma ha un buon posto. Se andiamo da loro, posso vederla e di tanto in tanto mi mandano delle foto dimostrando che la "curano bene".

LA PRIMA DOMENICA DI MAGGIO IN UNGHERIA

Nuova primavera

Questi meravigliosi fiori sono stati mandati da un mio amico. I miei croccus quest'anno non sono venuti fuori.

Barátság pecsét - selo pela amizade

Barátság pecsét: minden barátomnak és blog látogatómnak

Selo pela amizade : per tutti gli amici e visitatori del mio blog

Ricordi dolorosi

Utolsó találkozásunk a névnapom körüli napokra esett. Lauráék vittek Monorra. Anyuka a kerekesszékében ült. Nem volt tartása a testének. A nyelőcsöve gurgulázó hangot adott. Lauék elbúcsúztak a Mamától és mentek Pusztaszabolcsra. K.mamát éppen Mártika fürdette. Anyuka mellett az asztalon a vacsora. Nagyon megijedtem. Próbáltam etetni - itatni, aztán Mártikához mentem. Lefektette k.mamát, aztán együtt próbáltuk etetni anyukát. M. azt mondta, hogy Anyuka lehet, hogy még az éjjel meg fog halni. Aztán átjött Erzsike néni. Megmutatta, hol vannak azok a ruhafélék, amit esetleg, ha a legrosszabb megtörténne rá kellene adnom. Morbidnak tartottam a dolgot és hamisnak vagy csak nem akartam tudomásul venni a helyzetet. M. segítségével lemosdattuk Anyuka nagyon soványra fogyott testét, aztán lefektettük. F.ék hazamantek. Egyedül maradtam az enyémekkel. Anyuka furcsa hangokat hallatott, nagyon megijedtem. Biztos a felfekvések is fájtak neki, mert félig az oldalára fordult. Felhívtam Karcsit, hogy hallgassa meg telefonon keresztül és hogy nagyon félek. Aztán leoltottam a villanyt és Anyuka mellé feküdtem. A furcsa hang lassan elmúlt. Megkérdeztem, hogy imádkozzunk -e . Azt mondta, hogy nem és hogy mostmár én is menjek el nyugodtan aludni. Hogy tudtam volna aludni? Éjjel gyakran benéztem hozzájuk és vártam a reggelt. Másnap kicsit jobban volt. Karcsiék eljöttek. Gyümölcslevessel, a kedvencükkel és zöldborsó főzelékkel próbálkoztam az ebédnél. Anyuka ugyan nem sokat evett, de nem gurgulázott és jobb tartása volt, mint este. Kihívtuk az orvost, hogy nézze meg. Ebéd után Karcsiék elmentek. A szombat este nem volt olyan félelmetes, mint az előző, vasárnap pedig megnyugtatóan evett Anyuka. Nehéz volt a búcsú. Vajon látom-e még őt? Hétfőn iskola. Bárcsak szabadságra tudtam volna menni vagy kiírattam volna magam az orvossal! De igazából reménykedtem, hogy még nincs itt a vég és Anyuka még eléldegél egy kicsit így gyengén, öregecskén a szörnyű felfekvésekkel. Nem gondoltam, hogy már csak napok vannak hátra az életéből. Kétszer búcsúztam tőle és puszilgattam. Mondtam neki, hogy "mosolyogj Anyukám" és ő mosolygott. Vajon mit érezhetett? Biztos tudta, hogy örülök neki, ha mosolyog. Négy nap múlva halt meg. Máig fáj, hogy nem foghattam a kezét az utolsó pillanatokban. Az estisekkel voltak óráim. Lyukas órám volt, mikor háromnegyed 5 körül Karcsi telefonált sírva.

la tristezza

Sono nella situazione difficile. La mamma, 87 anni, vecchia e malata. Il marito é stufo di sopportare la mia mancanza. Ma io non voglio tralasciare i fine settimane passate con la mamma.